A szupervízió olyan speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen a segítő foglalkozásúak, humán területen dolgozók – köztük az egészségügyben, az oktatásban, a szociális területeken, a fegyveres testületeknél, a civil és a közszféra széles skáláján dolgozó szakemberek – hivatásgondozásában, saját mentálhigiénéjében, szakmai továbbképzésében és munkájának minőségbiztosításában.
A szupervízió a szakmai interakció és a szakmai személyiség problémáira, konfliktusaira reflektáló személyes tanulási folyamat, amely a munkahelyi mindennapok problémakonstellációit világítja át, segítve a mélyebb megértést és a feldolgozást. A szupervízió célja a személyes szakmai kompetenciafejlesztése, hatékonyságnövelés, mentális egészség megerősítése, a bornout kivédése.
Ebben a folyamatban mindig a saját szakmai tapasztalatokból, a gyakorlatból indul ki, és mindig oda csatol vissza. A segítő szakemberek fokozott interakció sűrűségben, nagy pszichikai megterhelést jelentő feladatkörökben, saját személyiségüket eszközként használva fejtik ki tevékenységüket. A szupervízió tanulást, fejlődést, személyes hatékonyságnövekedést szolgál, szerződésen alapul, szabályozott kereteken belül működik. Működésmódja az önreflexió, a szupervízor reflektív jelenléte, módszereiben eklektikus.
A szupervízióban nincs előre leírható tematika, a szupervizált által hozott eset a közeg, amiben dolgozik. Az eset mindig konkrét történet, szélesebb körből merít, mint az esetmegbeszélő csoportban. A munka fókusza nem a kliens, hanem a szupervizált szakmai személyisége.
Egyéni és csoportos szupervíziót is vállalok.
